A 19. század dereka táján kezdtek mozgolódni a kisebb vallási mozgalmak (baptisták, metodisták, szabadkeresztyének). Szélesebb tömegeket nem tudtak megmozgatni, ennek ellenére igen élénk missziót fejtettek ki. Kezdetben sok üldözésben volt részük, mind az állam, mind a történelmi egyházak vezetői részéről. A felébredt reformátusok és evangélikusok több esetben kiálltak mellettük, noha a szektáknak tartott kisegyházak nemegyszer éppen a belmissziói egyesületek munkájának gyümölcsét aratták le.
A missziói munkában különösen a Rottmayer János (1817-1901), Meyer Henrik (1842-1919) és Kornya Mihály (1844-1917) által vezetett baptisták dolgoztak szervezetten, a századforduló után számos gyülekezetet alapítottak meg. A metodisták nem tudtak ekkora befolyásra szert tenni, ők inkább az állhatatos szeretetmunkájukkal ébresztettek szimpátiát többekben.
A szabadegyházi mozgalom Schimert Gusztáv (1877-1955) és Varjas János (1904-1929), később pedig Ungár Aladár (1905-1970) és Kiss Ferenc (1889-1966) fellépésével kapott új lendületet. Létrehozták a keresztyén testvérgyülekezeteket, amelyek különösen a zsidómisszió és az iratmisszió végzésében jeleskedtek.
Főként külföldi hatásra ebben az időben kezdtek szaporodni más vallási csoportosulások is, mint az adventisták, a nazarénusok, a Jehova Tanúi vagy a pünkösdiek és belőlük kiszakadó különböző karizmatikus jellegű közösségek.
Az eleinte szektának nevezett kisegyházak képviselői közül is többen akadtak, akik rendkívül áldásos missziói munkát végeztek. Hatásuk olykor túlnőtte közösségük, gyülekezetük kereteit, és jelentős szerepet töltöttek be a magyarországi ébredési mozgalomban.
Kornya Mihály (1844-1917)
Egyszerű nagyszalontai parasztember volt. Reformátusnak született, hitre azonban baptista körökben jutott, és mint baptista járta évtizedekig szülőföldje vidékét, rendszerint gyalogosan. Egyszerű szolgálataival az ébredés eszköze lett Isten kezében. Akiket a reformáció egyházai nem értek el, azokat ő meg tudta közelíteni.
Dr. Kiss Ferenc (1889-1966)
Anatómus, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora. Fiatalon megtért, előbb a BethániaSzövetség tagja volt, átlépett a szabadegyházi vonalra, és a magyarországi keresztyén testvérgyülekezeti mozgalom egyik alapítója lett. Áldozatkészsége, Biblia-ismerete és igeszolgálatai sokakat megragadtak. Orvosprofesszorként a szakmai berkekben is óriási tekintélyt vívott ki magának.
Ungár Aladár (1905-1970)
A szabadegyházas ébredési mozgalom egyik leghitelesebb és legnépszerűbb képviselője volt. Fiatalon jutott hitre, s mint zsidókeresztyén elsősorban saját népe között hirdette az evangéliumot. Egy ideig az üdvhadsereg tisztjeként szolgált, majd mint James Stewart tolmácsa járta az országot. A keresztyén testvérgyülekezet egyik meghatározó egyénisége volt. Miután súlyosan megbetegedett, külföldre költözött, ahol haláláig Isten ügyét szolgálta.
Somogyi Imre (1894-1951)
A magyar irodalomtörténet költőként és íróként tartja számon, egy ideig Gyula város rendőrkapitányi tisztét is betöltötte. A Tanácsköztársaságban való idején aktív szerepvállalása miatt börtönbe került, ahol megtért. Baptista lelkész, később a baptista egyház vezetője lett, számos folyóiratot szerkesztett. Az alliance mozgalom egyik vezéralakjának számított, igen népszerű igehirdető volt.
Hecker Ádám (1905-1985)
A magyarországi metodizmus kiemelkedő alakja. Dombóváron, Kaposváron és a budapesti német gyülekezetben lelkész. Külföldi tanulmányútjáról visszatérve a II. világháború alatt egy svájci segélyszervezet munkatársa. A hadifogságból kiszabadulva Nyíregyházán, majd Budapesten lelkészkedik. 1957 és 1974 között a metodista egyház szuperintendense.
